Én akarok lenni a megmentőd!

 Szenvedés után szenvedély

Part 1

Szerelmet találni a mai világban egyre nehezebb. Ezt az állításomat tartom akkor is, ha csalódott vagyok, meg akkor is, ha fülig szerelmes. A mai embernek már nem az az udvarlás, ha szolidan, magázódva megszólítják egy kávéházban. Az kell most, hogy minél intenzívebb legyen az első benyomás. Nem ám csak szóba elegyedni, hanem egyből egy mini önéletrajzot lenyomni magadról a másiknak, mert információ éhesek az emberek. Csak egy a baj, hogy a legtöbb ember érzi, hogy több kell neki, de nem tud pont annyit is adni. Megborult az egyensúly. Mondják az önfejlesztő tréningeken, hogy csak akkor működik jól hosszútávon egy kapcsolatod -legyen az baráti, munkaviszony, vagy szerelmi kapcsolat-, ha egyenlőségben van az, amit adok, azzal, amit kapok. 

Huszonnégy éves létemre meglehetősen sok próbálkozásom volt. Minden alkalommal egyre nehezebbnek éreztem azt, hogy olyan párt találjak, akivel hosszú, boldog kapcsolatom lehet. Ez persze lehetett attól is, hogy egyre többet tudtam meg magamról és az igényeimről. A következő fázis az volt, hogy a másik is tudja, hogy mik az igényei. 

Ezt lehetne úgy is értelmezni, mint egy tranzakciót. Ridegen és realistán: 

- Nekem az kell, hogy minél többet legyél velem. – mondja a nő.

- Az nem fog menni, én csak ajándékokkal foglak elhalmozni. Nekem meg az kell, hogy besegíts mindenben, és rendelkezésemre állj, amikor kellesz. – válaszol rá a férfi.

- Az már majdnem olyan, mintha állandóan velem lennél, de nekem a legkevésbé sem kellenek ajándékok, nem tudom hova tenni őket. – próbál kiegyezni a nő.

- Utálnék állandóan egymáson lógni. Kell nekem a privát tér. – szögezi le a férfi.  

- Hát, akkor szerintem hagyjuk ezt. Nem működne. – biggyeszti le a száját a nő.

- Sajnálom, további sok sikert. – És barátságban, békében elváltak útjaik.

Ehelyett a való életben a legritkábban beszélnek az emberek egymással ennyire egyértelműen.

"Az ellentétek vonzzák egymást!?!"

Kislányként romantikusan elgondoltam, hogy az első szerelmem lesz az igazi és egyetlen az életemben. Tizenhét éves koromban egy közös barátunk be is mutatott minket egymásnak. Férfias sportokat kedvelt, de mellette jó humorú volt, és kedves. Kicsit olyan kisfiús még, fiatalabb volt lelkileg, ahhoz képest, hogy mennyi idős volt. Lovasíjász volt a legfőbb hobbija. Van abban valami különlegesen vonzó, ha egy mai férfiú szőrén üli meg a lovát, és vágta közben hátra felé tud íjjal lőni. Az ilyen ősi energiákkal megtámogatott elfoglaltságokkal mindig levettek a lábamról. Vidéki fiú volt, én meg világéletemben panelgyerek a főváros legnagyobb kerületében. Erre csak legyintettem, hogy ha igazán szeretjük egymást, valamelyikünk majd biztos tud alkalmazkodni.

Ez a kapcsolat volt lélekben nekem a legkuszább. Olyan kapcsolat volt, mint a felnőtteknek, csak még nem volt meg az a felelősségérzetünk, és kommunikációs képességünk, ami felnőtté tett volna minket. Mint egy gyerekkori barátság extrákkal. Ahogy középiskolás évek alatt hallgattam az iskolatársaim kalandozását és szexuális élményeiket, boldog vagyok, hogy egy ilyen biztonságos, boldog és kellemes kapcsolatban tapasztalhattam meg a nőiességemet. Szerettem én is, szeretett ő is, csak én egy idő után inkább úgy szerettem, mint egy kisöcsit. És megint visszaértünk az elejére, hogy nem voltunk egyenlők. Nekem ennél több kell, fel akarok rá nézni. Az is kell, hogy rajongásig szeressen, de ezt akarom én is érezni a párom iránt. Valahol neki is van egy lány, aki rajongani fog érte. Neki is kijár ugyanez az érzés.  

Békében, de nehezen szakítottam. Akkor, amikor úgy éreztem, hogy most már csak bántjuk egymást. Egyedül hoztam meg a döntésemet, de anyukámmal tudtam jól átbeszélni. Jött a racionális énem, mi az előnyöm, mi a hátrányom. És igen, ilyenben szerintem az ember lehet önző. Mert nem csak a másikért vagy, hanem kölcsönösen egymásnak vagytok. Ha neked nem elég jó a kapcsolat, akkor a másiknak sem lesz az, csak te fedezted fel hamarabb. Az első kapcsolatomban rájöttem, hogy az ellentétek nem vonzzák egymást. Nem ellentétet kell keresni, hanem hasonlóságot. Olyan amúgy sem lesz, hogy a másik is ugyanabban jó, mint te, így egymást kiegészítve lehettek önmagatok. 

Ha már meg van a felfedezés

Két lehetőséged van.

1.Várakozni és bántani saját magadat, meg a másikat is.

 Nehogy azt hidd, hogy a másik nem érzi, hogy bajod van. Érzi, és ha elég kifinomult az érzelmi intelligenciája, akkor tudja is, hogy hol hibázik a dolog. Ha várakozol, akkor saját magadat is bántod, nyomaszt a lelkiismereted. Tudod, hogy meg kéne beszélni, de nem tudod, hogyan láss neki. Valószínűleg tudod, hogy ezzel megbántanád a másikat, de szerintem ez nem minden embertípusnál igaz. (Van, akit felszabadít, hogy a másik kimondja helyette a problémát.

2. Elhatározod magad, és kedvesen, de őszintén elmondod, hogy mi a bajod.

Ha vagytok még annyira eltökélt állapotban, akkor kezdhetsz egy "ultimátummal". Ez azt takarja, hogy megfogalmazod, hogy mik bántanak. Megkéred, hogy ő is fogalmazza meg, hogy mik bántják. Ebbe olyanokat is bele lehet venni, hogy az ő viselkedésében mik bántanak, vagy az életmódjában. Példa: Nagyon zavar, hogy a koszos gatyádat széthagyod a lakásban.

Nem baj, hogyha soknak látszik ez a probléma. Súlyozd. Erre egy érthető példa: Ha a listádon szerepel az is, hogy nem bújtok össze, pedig neked az a szeretetnyelved, meg az is a listán van, hogy széthagyja a koszos gatyáját, akkor mondhatod azt, hogy a gatyától hajlandó vagy eltekinteni, ha a szeretetkinyilvánítás minősége megfelelő lesz. Az ember sokkal rugalmasabb, ha a "szeretetputtonya" tele van, és boldog.

Minden ilyen jellegű változás sok időt vesz igénybe, tehát türelem! Minimum 2-3 hónap türelmi időt adjatok egymásnak. Mind a ketten igyekezzetek. A folyamat közben, ha nem megy valami, kérjetek segítséget egymástól. De csak akkor segíts, ha kéri. Ha nem kéri, és nem erőlködik, akkor láthatod, hogy ez csak egy valakinek fontos igazán. Akkor szintén egyszerű a feladat. Egy lelkileg semleges, de eldugott helyre le kell ülni, és elmondani. 

De hogyan is mondd el?

Add meg a tiszteletet. Ne szidd a másikat, ha veszekedéssel vezeted fel a szakítást, csak rossz szájíz marad bennetek. Ne becsméreld le se a férfiasságát, se a külsejét, se a belsejét. Mond el a te szemszögedből, hogy mit érzel. Ezeket érdemes gyakorolni előtte. Ha nem kertelsz, és nem virágnyelven akarod megfogalmazni, akkor a legjobb, tuti nem lesz belőle félreértés. Lesz olyan, aki sírni fog, van olyan, aki mindent el kezd ígérgetni, vagy olyan is, aki könyörög. Az is előfordulhat, hogy egy hűvös távolságtartó bólintás és beleegyezés lesz a válasz. Bizony, akkor egy mázlista vagy. Egy mini gyászfolyamat indul el ilyenkor, kevesen tudnak jól reagálni. Persze ez ne tévesszen meg, később az összes fázison átesik ő is, csak téged megkímél ettől.