Megfogadtam
Amikor úgy érzem, átcsapnak a fejem felett a hullámok,
ösztönösen cselekszem. Ez ma is így történt. Hirtelen jött ötletből hamarabb szálltam
le a buszról. Útnak indultam egy olyan irányba, amerre még sosem jártam.
Újdonságra vágyott a lelkem.
Elértem egy kellemes parkba, és leültem az első padra. Sóhajtottam
egy nagyot, ellazítottam a végtagjaimat, és csak bambultam az eget, és amikor
kiürült a fejem, megláttam a szépet. A kék eget apró bárányfelhőkkel. A
kikövezett utakon falevelek hevertek szerteszét, a szél felkapott egy-egy
levelet, és odébb sodorta. A felszabadultságot kihasználva kicsit
tanulmányoztam az embereket. Csak lehajtott fejjel átrohantak a parkon. Színesbe
öltöztek ugyan, de mégis fakók voltak. A legtöbb embernek valami kütyü volt a
fülében, még a madárcsicsergést sem hallhatták. Neszeltem én helyettük is. Két
fiatal egymással szemben haladt, de mindkettő szigorúan csak a telefonjuk
kijelzőjére fókuszált. Egymásnak mentek véletlen. Előre féltem a reakciójuktól.
Manapság, ha történik egy ilyen kis baleset, az emberek egyből szitkozódnak, és
persze a másik a hibás. A fiatalok reakciója meglepett. Megtorpantak, felnéztek
a telefonjukból, és kölcsönösen bocsánatot kértek egymástól. Szívderítő látvány
volt, hogy nem vitatkozni álltak le, hanem inkább elsimítani az ügyet. Van még
jóság ebben a világban is!
Egy idős néni sétált el a padom mellett, boldogan nézelődött,
hallgatta a madáréneket. Mellette a kiskutyája is ugyanúgy sétált, mint a néni.
Bicegve, öregesen, csak tette előre az egyik lábát, aztán a másikat. Én is
ilyen néni akarok lenni. Aktív, boldog, kifelé figyelő.
Elmélyedve ültem ott egymagam, számot vetve az eddigi
sikereimről, életem boldog és nehéz időszakairól. Most éppen egy rossz fázisban
vagyok, életem minden területén küzdök, egy nagy nullának gondolom magam. Úgy
érzem, hogy ez a hely, a Föld, ahol élünk, semmi jót nem tud nekem nyújtani. A
legutóbbi ilyen rossz időszakban is sokáig tartott felismerni, hogy mi az a
rossz, most igyekszem ezt hamarabb kitalálni. Ami a legjobban nyomaszt, az a
munkahelyi konfliktusaim. Rossz spirálba kerültem, egy valakivel összevesztem,
utána nyilván a dühös felindulásomból egyre több embert taszítottam el
magamtól. Valamit muszáj tennem, változtatnom, hogy ebből a spirálból ki tudjak
lépni.
Megoldást keresve a fejemben, mélyeket szippantottam az
illatos levegőből. Az embereket bámultam, megpillantottam egy fiatalabb lányt.
Nagyon komor arccal menetelt előre, amikor meglátott egy impozáns, nagyfejű
virágot. Hirtelen megállt, és előkapta a zsebéből a telefonját. Odaállt mellé,
széles mosolyra húzta a száját, majd lőtt magáról egy fotót, pózt váltott,
csücsörített egy szexit, még egy fotó. Utána kritikus szemmel megnézte a
képeket, elégedetten bólintott, majd újra magába fordulva, előre ejtett
vállakkal megindult az útján. Egyből gondoltam is, hogy ez majd megy
instasztoriba. Megnézik majd a követők, de egyik sem fogja tudni, hogy
egyébként nem a boldogság sugárzik az arcáról. Beszivecskézik, de senki nem látja,
hogy milyen a való élete.
Új szemszöget kapva megnyitottam az Instámat, Facebookomat, Tiktokomat.
Felülvizsgáltam saját magam, mennyire látható, ha nem vagyok épp topon. Meglepett
voltam, mert semmi különbség. Feltehetőleg én is olyan vagyok, mint az a lány,
csak saját magamat nem tudom kívülről szemlélni.
Arra jutottam, hogy változtatok. Bocsánatot kérek
mindenkitől, akit megbántottam, kiengesztelem az összes haragosomat, vagy
legalábbis megpróbálom. Őszintébb leszek a közösségi médiában is, talán ezzel
másoknak is tudok segíteni. Holnap el is kezdem a legnagyobb bajt kezelni.
Sütök egy nagy adag muffint, mert azt mindenki szereti, és mindenkitől
bocsánatot kérek a munkahelyemen. Belátom a hibáim, nem csak hárítok.
Fogadalmat írok, és azt betartom a saját életem érdekében. Hálás leszek a
jóért, és javítok a rossz dolgokon. Ez lesz az új mottóm. Na, meg a parkba
járás, mert itt igazán jó pihenni.
Fél évvel később: MEGFOGADTAM
Megjegyzések